MiniMengely logo

Gazdit keresünkGazdit keresünk Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Kutya hírekKutya hírek (W)ebnapló(W)ebnapló SikertörténetekSikertörténetek Kutyatartási tanácsokKutyatartási tanácsok Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól

FórumFórum FotóalbumFotóalbum LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit adományozzak?Mit adományozzak?

Számlaszám és adószám
BANK INFO:
Beneficiary Name: NOÉ ÁLLATOTTHON ALAPÍTVÁNY
BANK NAME: OTP BANK RT
Address: H-1102 Budapest, Kőrösi Csoma stny.
SWIFT: OTPVHUHB
IBAN HU66 1171 0002 2008 4606 0000 0000
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Mit kell tudni a szaporítókról?
2014.09.09.
Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülû Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülû Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevõknek 5 forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülû Aladár!

Na, kérem, amikor ehhez hasonló hirdetést látunk, akkor uccu neki, vesd el magad, futás az ellenkezõ irányba!!! Igen, ott a pont, látom már kitaláltátok, a szaporítókról lesz szó. Sokszor, sok fórumon volt már szó errõl a témáról és sajnos a dolgok jelenlegi állását tekintve, a téma még sokáig aktuális lesz. Én most arra szeretném fókuszálni a mondanivalómat, hogy egy egyszerû, hétköznapi, állatszeretõ ember mit tehet annak érdekében, hogy ezt a szörnyû kegyetlenséget visszaszoríthassuk (akinek ez túl erõs kifejezés, az kérem, tekintsen meg akár csak egy kobzási akció során készült felvételsorozatot).



Tehát, mit tehetünk mi magunk? Elõször is, meg kell különböztetnünk a hobbi és a nagybani piacot. Hosszú távú negatív hatásai mindkét esetnek ugyanazok, azonban mégis rengeteg különbség van, így abban is, hogy mi hogyan segíthetünk.

A hobbiszaporítóknál nagyon sokszor nem is rossz szándékról, hanem tudatlanságról, információhiányról van szó. Adott egy csodaszép fajtatiszta kutya, „nosza, keressünk neki egy férjet / feleséget, egy kicsit megtartok, egyet a nászasszonyék visznek el, a többinek meg úgyis lesz jó gazdi”. A kiskutyák nem is biztos, hogy rossz körülmények között vannak, hiszen állatszeretõ gazdáról van szó, esetleg az oltásaikat is megkapják és egészségesek, még talán gazdi is akad mindegyiknek, mi akkor ezzel a gond? A tenyésztés egy hivatás, fajtaismeret, hozzáértés, tapasztalat szükséges hozzá. Az örökítésre alkalmas egyedek kiválasztásához nem elég az, hogy a kutya szép, jó kiállású. Ez egy komoly szakma, a hobbiszaporítás során pedig sajnos rengeteg olyan betegség, hibás gén öröklõdik, ami megfelelõ tudással és hozzáértéssel elkerülhetõ, kiszûrhetõ lenne. Ha pedig a kölykök valóban minden számukra szükséges ellátást megkapnak, az olyan költségekkel jár, hogy anyagilag egyáltalán nem az évszázad üzlete a dolog. A másik nagy gond, hogy bizony egyáltalán nem könnyû minden kiskutyának megfelelõ helyet találni. Magánemberként nem tudjuk felelõsen leellenõrizni, nyomon követni a késõbbi sorsukat, márpedig a fajtatiszta kutyákra sajnos sok veszély leselkedik. Azt pedig ne felejtsük el, hogy minden egyes így gazdához adott kölyök elveszi az esélyt, szó szerint az életet, egy menhelyi, vagy sintértelepi társa elöl!



Ha valóban csak naivságról van szó, akkor mi magunk is rengeteget tehetünk azzal, hogy felhívjuk a környezetünkben észlelt hobbiszaporító figyelmét a fent említett dolgokra. Ha a másik megérzi õszinte segítõ szándékunkat, talán végighallgat és nem „beleugatásnak” veszi majd a dolgot. Sokszor fogunk falakba ütközni, elutasítás, szóváltás, sértõdés is lehet a dologból. Õrizzük meg nyugalmunkat, higgadtan és jóindulatúan érvelve egy picikét mindig közelebb kerülhetünk a hosszú távú célhoz.

Na de mi a helyzet a nagybani piaccal? A kölykök százait külföldre csempészõ „profikkal”? Az elképzelhetetlen tartási és szállítási körülményekkel, az okmányok meghamisításával, a rengeteg menet közben elpusztult kölyökkel, a végletekig kiszipolyozott anyaállatokkal? Ez már a komoly állatkínzás kategóriája. Ha ilyesmirõl szerzünk tudomást, akkor aztán tényleg hadd lobogjon a hajunk, azaz nem kezdünk magánakciókba! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy behunyjuk a szemünket és elfordulunk! Futás közben diszkréten bejelentjük az esetet, az illetékes hatóságnak, állatvédõ szervezetnek. Még véletlenül sem írogatjuk ki a közösségi oldalakra, a hangsúly a diszkréción van! Az ilyen dörzsölt szaporítókat ugyanis nehéz lefülelni, ha a világba kürtöljük az infót, azzal máris kereket oldanak és ugyebár nem ez a cél. Természetesen, ha egy hobbiszaporító tartja a kutyákat kegyetlen körülmények között, az ugyanúgy a hatóságokra tartozik és ne habozzunk bejelentést tenni!





A legfontosabb lehetõségünket pedig a végére hagytam. Amit mindannyian megtehetünk, amire igazán buzdíthatjuk a környezetünket is, és amivel hosszú távon igazi megoldást érhetünk el. NEM VÁSÁROLUNK SZAPORÍTÓKTÓL! NEM TEREMTÜNK MÉG TÖBB KERESLETET SZÁMUKRA! Újságokban, hirdetési felületeken, aukciós oldalakon sajnos tömegesen találkozhatunk olcsó fajtatiszta kiskutyákat árusító hirdetésekkel. Ne dõljünk be, ne akarjunk olyasmin spórolni, amivel igazából csak ráfizethetünk. Nem egy zsák krumpliról van szó, hanem egy életrõl. Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy milyen körülmények közül kerül hozzánk az a kis élet! Mocsokból, fertõbõl, betegségbõl. Szenvedésbõl, kilátástalanságból, halálból. A kizsigerelt anyjától idejekorán elszakítva. Valóban ezt akarjuk? Valóban így akarunk egy új életet a családunkba hozni? Valóban ezt a tendenciát akarjuk minden egyes vásárlással támogatni? Ez nem csak anyagilag, erkölcsileg is nagyon rossz üzlet…


Megosztom a Facebookon