MiniMengely logo

Gazdit keresünkGazdit keresünk Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Kutya hírekKutya hírek (W)ebnapló(W)ebnapló SikertörténetekSikertörténetek Kutyatartási tanácsokKutyatartási tanácsok Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól

FórumFórum FotóalbumFotóalbum LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit adományozzak?Mit adományozzak?

Számlaszám és adószám
BANK INFO:
Beneficiary Name: NOÉ ÁLLATOTTHON ALAPÍTVÁNY
BANK NAME: OTP BANK RT
Address: H-1102 Budapest, Kőrösi Csoma stny.
SWIFT: OTPVHUHB
IBAN HU66 1171 0002 2008 4606 0000 0000
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Mi fán terem a szocializáció?
2014.11.21.
Induljuk ki abból a ténybõl, hogy napjainkban a kutyák már nem háziállatok, hanem társállatok. Sokszor már a témához kapcsolódó szókincsre is kényesek vagyunk, igyekszünk azt is finomítani, nem kutyát tartok, hanem kutyával élek, õ nem is a kutyám, hanem az én szõrös gyerekem, stb.



Nos, bár kifejezetten nem szeretem a kutyáimat, macskáimat a fiaimként, lányaimként aposztrofálni, az biztos, hogy az etológusok által okosan megállapított példát – miszerint a kutya egy 2-3 éves gyermekhez hasonlítható – elsõ kézbõl igazolhatom. Természetesen nagyon nehéz összehasonlítani egy embergyereket egy kutyagyerekkel, de az biztos, hogy saját magunknak segítünk azzal, ha érzelmi és értelmi intelligencia szempontjából kisgyerekként kezeljük a kutyánkat. Ez ugyanis támpontot ad abban, hogy mik lehetnek nagyjából az elvárásaink és milyen reakciókra számíthatunk tõlük.

Ha ezt a felvetést is elfogadjuk tényként, akkor tulajdonképpen egy használható kezelési útmutatót kapunk a kutyánkhoz. És itt térnék ki arra a gondolatra különösképpen, ami ennek a kis eszmefuttatásnak a fõ témája: a szocializáció.

Legkésõbb amint az ember gyermeke a totyi korba ér, mit csinálnak az anyukák? Hát persze, irány a játszótér! Minden gyerek egészséges fejlõdéséhez szükséges pár lapátnyi homok elfogyasztása, az anyukák kiválóan el tudnak pletyizni és nem utolsósorban, a gyerkõcök egymáshoz szoknak, játszanak, azaz szocializálódnak.

Ha ez általában ennyire egyértelmû a gyerekek esetében, akkor vajon miért nem ugyanilyen természetes, hogy bizony a kutyánknak is szüksége van ismerkedésre, játékra, hasonszõrû cimborákkal is. Mi történik mégis olyan gyakran, amikor két pórázon sétáltatott kutya közeledik egymás felé? A gazdik majd felakasztják az ebeket, nehogy véletlenül azonnali biztos halál következzen be az összeengedés folyományaként. Esetleg még a másik oldalra is átvonszolják a teljes erejébõl ellenálló szerencsétlent. Nem mondom azt, hogy ismeretlen kutyához, ész nélkül engedjük oda Fifikét. Viszont ha már megadatott számunkra a beszéd csodálatos képessége, használjuk bátran! Köszönjünk a másik gazdinak (az sosem árt) és kérdezzünk! Odaengedhetem Fifikét, megszagolhatják egymást? Persze nyugodtan! És a legrosszabb, ami általában történni szokott, némi barátságos popószagolgatásban merül ki (mármint jobb esetben csak a kutyák között…).






A saját kutyáját mindenki ismeri, vagy legalábbis illik ismernie, társas szituációban is. Tehát ennek megfelelõen azt is tisztázni lehet a másik gazdival, hogy például az én kutyám utálja a kanokat, megmorogja a rózsaszín felöltõs pudlikat, esetleg nem bírja a kékre melírozott bundát. Kérdezzünk, válaszoljunk, beszélgessünk, értelmezzünk (megjegyzem, a szocializáció a gazdikra is ráfér). A teljesen szocializálatlan, vagy agresszióra, dominanciára hajlamos kutyák kivételével, nem kell attól tartanunk, hogy összeszagolnak, majd egyetlen mordulás nélkül kivégzik egymást. Természetesen figyelnünk kell a kutyákra az ismerkedés alatt! Mikor esik le a gyerek a mászókáról a játszótéren, fejjel mondjuk a díszrekettyésbe? Hát amikor anyuka éppen a legfrissebb kötésmintákról tart kiselõadást a mamatársnak. Úgyhogy ha éppen nem azt ecseteljük a másik gazdinak, hogy Fifike már az ellenzéki lapokat is szétrágja, nem csak a kormánypártiakat, akkor észrevehetjük azokat az apró jeleket, amik esetleg a barátkozás végét kell hogy jelentsék.



Összefoglalva: ne rángassuk el feleslegesen a kutyánkat a másiktól! Ne feszítsük a pórázt, mert annál jobban akar kitörni a másik felé, feleslegesen fokozzuk fel az érzelmeit ezzel. Kérdezzünk! Ha a másik gazdi is partner, akkor jöhet az ismerkedés, kölcsönös szagolgatás, és ha minden jól alakul, hosszú távú cimborát is szerezhetünk a kutyánknak. Figyeljük a kutyák reakcióit, õrizzük meg a kontrollt, hogy idõben közbe tudjunk avatkozni, ha szükséges.

És végezetül még egy fontos dolog: a kutyáknál a méretkülönbség semmiben nem jelent akadályt! Úgyhogy nyugodtan engedhetjük kisebb kutyánkat is ismerkedni, játszani a nagyobbakkal, a fentiekben leírtak betartása mellett. Nem fogják agyonnyomni még a legnagyobb játék hevében sem, tehát ne kapkodjuk fel a kiskutyát, teljesen felesleges! Teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a nagyok még csak csúfolni sem fogják…






A szocializáció rendkívül fontos.... fõleg, mert pl ilyen szuper sétát tudunk tenni a kutyahaverokkal :)





Megosztom a Facebookon