MiniMengely logo

Gazdit keresünkGazdit keresünk Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Kutya hírekKutya hírek (W)ebnapló(W)ebnapló SikertörténetekSikertörténetek Kutyatartási tanácsokKutyatartási tanácsok Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól

FórumFórum FotóalbumFotóalbum LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit adományozzak?Mit adományozzak?

Számlaszám és adószám
BANK INFO:
Beneficiary Name: NOÉ ÁLLATOTTHON ALAPÍTVÁNY
BANK NAME: OTP BANK RT
Address: H-1102 Budapest, Kőrösi Csoma stny.
SWIFT: OTPVHUHB
IBAN HU66 1171 0002 2008 4606 0000 0000
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Egy nagy Vödörnyi boldogság!
2016.10.27.
Kedves Zsuzsa és a Minimenhely minden dolgozója, önkéntese!
Elnézést, hogy csak most jutottam oda, hogy írjak egy kis helyzetjelentést Vödör életére vonatkozóan.

Nagyon tömören az a helyzet, hogy mindannyian jól vagyunk, minden a legnagyobb rendben. Vödörrel egy óriási bújós szuszogó és horkoló gép érkezett hozzánk akit nagyon szeretünk.
Ennyivel azért nem szeretném a szemetek kiszúrni :), így kicsit részletesebben is beszámolnék:

Az elsõ napokban láthatóan Vödör még stresszes volt, de nagyon hamar megszokta a helyét és mostanra teljes „lelki terrorban” tartja a családunkat. Ami alatt azt kell érteni, hogy amennyiben nem kap meg, valamit AZONNAL!!!, vagy valamely szabály nem tetszik neki (pl, hogy a kanapé nem az õ fekhelye, a tányérunkból nem ehet, emeletre nem járunk fel és egyéb gonosz kikötések), akkor szemrehányó szemöldök húzogatással odébb vonul, ledobja magát a földre, majd 30-50 másodperccel késõbb teljes világfájdalmát és sértõdöttségét kiadja egy hatalmas sóhajban. Zseniálisan adja elõ. :)

Külön vicces, hogy két napig, minden alkalommal felugrottunk ha „lefeküdt a földre”, mert alapvetõen a „lefekvés” számára azt jelenti, hogy a maga kis 55 kg-val helyben összeesik, mely akkor puffanást eredményez, hogy egy darabig arra számítottunk, hogy vagy a járólap lesz cserés, vagy a kutyára kerül gipsz. Mára tudjuk, hogy „ez így normális, õ így fejszik le”.




Lassan két hét után a feleségem is beletörõdött, hogy ketten horkolunk egyszerre, bár elmondása szerint még nem érti, hogy hogyan lehetséges az, hogy aszinkronban tudjuk ezt tenni így biztosítva egy abszolút egyenletes alapzajt a vasárnap délutánhoz.

Vödör az elsõ perctõl beleszeretett a fekhelyébe*, melynek három oldalról van egy kis pereme aminek neki dõlhet. Szereti is nagyon, azonban fontos tudni, hogy a fekhelybe bemenni és kijönni szigorúan oldalt a peremek felett szabad, továbbá a peremeket átlépni tilos, mind befelé, mind kifelé, minimum egy elsõ és egy hátsó lábbal azokban meg kell botlani, hogy a gazdik tisztában legyenek vele, hogy más is van a szobában. Persze ha senki sincs a közelben, akkor rendeltetés szerûen szembõl is megközelíthetõ a fekhely. :)



*/ - Vajon mekkora lehet ez a fekhely, ha Vödör ilyen kicsinek tûnik benne? :D A megfejtéseket a cikk alatt, kommentben várják a cikket feltevõ önkéntesek, mert mi teljesen meg vagyunk lõve a válasszal :D /

Egyébként Vödör felettébb „izgága” kutya, ha rajta múlna, átlagosan napi 20 órát aludna, vagy töltene fekve, mely idõszakokat csak az alábbi esetekben szakítaná meg:
· gazdik hazaérkezésekor, hogy a kellõen szõrösen és nyálasan tegyék el a napi munkaruhát

· ha a gazdik a konyhát használnák, ekkor abban a sarokban kell lefeküdni, ahonnan egy mozdulattal elérhetõ a mosogató, fõzõlap, szemetes, mosogató gép. Majd ha a gazdi ránk szól, hogy ez nem az ideális hely a tartózkodásra, akkor jön a „sértõdõs odébb sétálós, földre dobós, nagyot sóhajtós ciklus”, akár többször is egy nap, kivétel ha csirke farhát fõ, mert ebben az esetben pontosan tudja, hogy a gazdát nem jó feltartani, mert nem lesz vacsora,

· esetleg gazdik távozásakor, cipõ felvételekor lehet a fél lábon álló gazdához bújni óvatosan, olyan formában, hogy a gazdi kissé megbillenjen ezzel arra kényszerítve, hogy a lábát letegye még mielõtt a cipõt felvette volna, gazdi letérdelése esetén arcon nyalással lehet operálni, illetve ha mégis cipõt tudott venni, akkor nincs az a szûk ajtórés, ahova egy masztiff jellegû „keskeny orr” be ne férne, így akadályozva a gazdi távozását …

A fentiek mellett még próbálkoztunk állatorvossal is, mely külön mûsor volt. Vödör véleményem szerint tisztában van azzal, hogy kinek van állatorvosi diplomája, ugyanis a rendelõ és körzetében lévõ minden emberhez (aszisztens, kozmetikus és gyerekeik) odabújt, játszott velük, hanyatt dobta magát, de ha az állatorvos hölgy fél méternél közelebb jött, akkor Vödör a terem legtávolabbi sarkába katapultálta magát és húzogatta ijedten a szemöldökét. (Kell keresnem egy nem diplomás állatorvost) :)
Tanulunk sétálni is. Köszönettel a Marcsinak egyre jobban megy. Már csak nagyon ritkán húz, néha még a konfliktusok elõl is elmenekül, természetesen csak azért, hogy a gazdi megnyugodjon (bealudjon) és a legközelebbi macskát, vagy kutyát már kevésbé felkészülve közelítsük meg, hátha elkaphatjuk … Vödör altat, de nem hagyom magam!!!
Sajnos nem minden rózsaszín azért, hiszen vannak közöttünk még viták, például abban, hogy a környezetünkben lévõ más emlõsöknek is joga van-e az élethez, vagy hogy a kutya ehet-e bármi mást mint fõtt kaját (eddig a gazdik állnak vesztésre, de errõl a Noé tehet :))) ), megvizsgálhat-e más a gazdikon kívül, érheti-e a kutya testét víz mondjuk fürdés jelleggel.
Amit még tapasztalatunk, hogy sajnos Vödör csípõjében kezdõdõ kopás lehet, mert nem tudja magasra emelni a hátsó lábát pl nem megy a vakarózás, kocsiba hátsó lábbal történõ beszállás.
Azért kétségbe senki ne essen, mert van már vitamin, amit ügyesen megeszik, így majd javulgat ez is. Ez a probléma egyébként se akadályozza abban, hogy az elvileg „elpusztíthatatlan” köteles kutya játékok tartós alakváltozás nélkül 30 másodperctõl 5 percig bírják (mondjuk a foszlányokkal is lehet futkosni). Így azt gondolom nagy gond nincs. Lassan azt is megtanulja, hogy a gazdi nem játék. Ebben is volt vita közöttünk, melynek megoldásáig pár lila folttal és karcolással gazdagodtam (nem akart semmi rosszat és óvatos is volt csak nem tudja, hogy mekkora). Végül is három, négy nap alatt, köszönettel Marcsitól tanult technikának, részben leszokott arról, hogy rám vadásszon, vagy csipkedjen ha õ még nem unta meg a játékot. Ebben azért, mint a sétában, van még hova fejlõdni.

A képeken Vödör néhány helyen szomorúnak tûnik. Kérek mindenkit, hogy ne dõljetek be neki!!! Csak minket akar rossz színben feltüntetni (lásd lelki terrorról szóló korábbi részt). Fotózást egyébként sem szereti, jellemzõen hátat fordít, vagy akkor lehet fotózni ha éppen alszik vagy elalvás elõtt van, esetleg duzzog. :)

A sok duma mellett a leglényegesebbet persze nem írtam le:
Vödörrel egy végtelenül hálás 55 kg-os öleb lelkületû kutyusunk lett. Megfizethetetlen, ahogy a „kis” buksiját minden haza érkezéskor a combunkhoz dugja, vagy ha leülsz az öledbe teszi. Minden percben látszik, hogy nagyon-nagyon igyekszik, hogy jó kutya legyen, egyre jobban figyel ránk és egyre jobban kinyílik. Élvezet nézni, ahogy minden nap egyre felszabadultabb, még akkor is, ha ezzel együtt jönnek elõ a sztár allûrjei. Mi is igyekszünk tanulni és alkalmazkodni ( bár szerintem a csirke farhát szagához nem lehet hozzászokni). :)
Összességében nem lehetünk elég hálásak nektek, hogy ránk bíztátok ezt a szuszogó, horkoló, bújós rosszaságot!


Köszönjük, Kati és Péter

Megosztom a Facebookon