MiniMengely logo

Gazdit keresünkGazdit keresünk Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Kutya hírekKutya hírek (W)ebnapló(W)ebnapló SikertörténetekSikertörténetek Kutyatartási tanácsokKutyatartási tanácsok Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól

FórumFórum FotóalbumFotóalbum LetöltésLetöltés LinkekLinkek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit adományozzak?Mit adományozzak?

Számlaszám és adószám
BANK INFO:
Beneficiary Name: NOÉ ÁLLATOTTHON ALAPÍTVÁNY
BANK NAME: OTP BANK RT
Address: H-1102 Budapest, Kőrösi Csoma stny.
SWIFT: OTPVHUHB
IBAN HU66 1171 0002 2008 4606 0000 0000
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Öregedõ melegedõ kerestetik!
2016.11.24.
Sokan vagyunk úgy szerintem, hogy az összes kutyát hazavinnénk a menhelyrõl, ha lehetne. Még akkor is, ha vidám, kiegyensúlyozott kutyákat látok, akik semmiben nem szenvednek hiányt. Mert azért az ideális kutyalét a gazdis kutyalét, ezt pontosan tudjuk.


Mindenkit persze nem lehet hazavinni, az embernek muszáj leküzdenie ezt a vágyát. Amikor azonban öregecske kutyust látok a kennelek betonján döcögni, akkor szó szerint összeszorul a szívem. És mindezt télen, a zimankós, fázós idõben látni, még sokkal szomorúbb.


A fagyos hajnalokon a didergõs csontok, fázós ízületek még jobban fájnak, nehezen mozdul a lábacskák. Olyan jó lenne egy meleg zugban átvészelni ezeket a hónapokat! Csurranna-cseppenne is biztosan néhány extra jó falat, hiszen a kisöregek nagy ínyencek ám. De ami a legeslegjobb lenne, hogy lenne valaki, aki csak nekik tartogatnak pár jó szót, becézést, simogatást, amiben még sosem volt részük talán. Sokuk még soha nem érezte, hogy milyen az otthon melege, a biztonság, a saját Gazdi szeretete.


Ideiglenes befogadókat keresünk kisöregeink számára, ezekre a zord, téli hónapokra. Nem leszünk boldogtalanok, ha valaki nem hozza vissza a tavasz beköszöntével védencünket, mert úgy dönt, hogy élete végéig ragaszkodik a vén csonthoz! De ha csak annyi megadatna idén számukra, hogy a szépen csillogó karácsonyfa mellett legyen egy saját, puha párnácska, egy meleg vacok, egy kis bejgli-csücsök, az nekik már egy egész világnyi boldogságot jelentené!


És persze nekünk is. Mert nem tudunk mindenkit hazavinni. De Szenteste, gyertyagyújtáskor, az ünnepi falatok és ajándékok közepette, olyan jó lenne arra gondolni, hogy a szeretet ünnepén nekik is részük van egy kis meghittségben. Hogy nem a menhelyen, a hideg betonon döcögnek fázósan a lábacskák, hanem meleg otthonban csillognak a szemek és csordulnak túl szeretettel a hûséges kutyaszívek…

Nos következzen az elsõ nagyöregünkrõl pár szó...

REXONA



Gyerekkoromban a szüleimnek mindig németjuhász kutyája volt, vagy németjuhász keveréke. Az a bizonyos farkaskutya. Számomra mindig is a leginkább jelentette ez a fajta a szelíd farkasokat, a „legtermészetesebb” kutyákat. Talán mások is így vannak ezzel. Nem mintha bármi vadság jutna eszembe róluk, éppen ellenkezõleg!

Elnézegetem Rexona fotóit, válogatok belõlük, melyik mutatna jól a cikkhez. Ja,persze, hát melyik nem! Egyszerûen gyönyörû szép! Azok a fülek, a hatalmas vigyor, az odafigyeléstõl pattanásig feszült tekintet! Majd megszólal, igen, de még inkább remegve várja, hogy szóljanak hozzá, hogy feladatot kapjon, hogy tehessen érted valamit.

Ilyenek õk, a vérükben van.








A mi régi kutyáink remek házõrzõk voltak, akkor ugattak, amikor szükség volt rá, igazán vigyáztak ránk. Kislányként bármennyit „nyúzhattam” õket, csak játék volt, imádat és biztonság. Kiskamasz koromban minden titkok tudói, az elsõ nagy szerelmek és csalódások történetét bölcsen és megértõen hallgatták végig. Rexona már nem kölyök, valóban. Annyiszor lehet hallani, hogy „nem merek felnõtt kutyát örökbe fogadni, mert az nem lesz igazán az enyém, nem fog igazán hozzám szokni”. Az utolsó németjuhászunk egy szép napon elkísérte édesapámat. A semmibõl került elõ és hazament vele. Haza, igen, mert otthon volt az elsõ pillanattól kezdve.

Akkor úgy 4 éves lehetett. Nem volt kérdés a megszokás, egyik részrõl sem. Azonnali és elszakíthatatlan kötelék alakult ki édesapámmal és a család többi tagjával is. Kislányom úgy gyakorolta a járást a kertben, hogy akárhová is indult, a kutya mellette volt, állandóan kísérte. Ha a kis totyogós elvesztette az egyensúlyát, mindig ott volt a bunda, a fülek, a farok – kapaszkodónak. Ebben az idõben 7 évesre saccoltuk. Amikor végleg elaludt egy szomorú napon, a 13. évét taposhatta. Az elsõtõl az utolsó percig, ízig-vérig a mi kutyánk volt.

Ez nem egyedülálló eset. Bárki, aki felnõtt kutyát fogadott már örökbe, biztos, hogy számtalan anekdotával megerõsítheti ezt. Nyilván vannak különbségek kölyök és felnõtt között, mások a lehetõségek, mások a korlátok. Rexona már nem akar sport- vagy munkakutya lenni. Nem akar minden hétvégét a kutyasuliban, vagy az agility pályán tölteni. Viszont õ már ért mindent, tudja, hogy mit akarnak tõle és boldogan meg is felel az elvárásoknak. Imádattal meghallgatná a gazdi minden gondját, örömét és nála jobban senki nem segítene egy nehéz nap feszültségét levezetni. Nyugodt, kiegyensúlyozott, megfontolt. Nem akar papucsot rágni, de nagyon szívesen az öledbe hajtaná a fejét. És ott is tartaná közös életetek minden egyes napján.





Rexona ideiglenes beofgadásáról érdeklõdni az orokbefogadas@minimenhely.hu email címen lehet ! ! !

Megosztom a Facebookon