Bogár, az őslakos
2010.03.05.
Bogár a Mini legrégebbi lakója, több, mint öt éve van nálunk. Ezen alapvetően nem is lehet csodálkozni, hiszen "problémás" kutya: egy temetőben született, a kölyökkori szocializáció szinte teljesen kimaradt nála. Nem puncsol a simogatásért, nem cuki, pusziosztós öleb. Most már nem is fiatal ficsúr, inkább egy kora negyvenes, picit őszülő halántékú úr. Nem szeretett még bele senki sem első látásra - pedig...


Pedig Bogár igencsak jóképű, és ahogy ez lenni szokott, második pillantásra már bizony akármelyik ficsúrral felveszi a versenyt. Bár a szemfehérjés-szegénykutya-pillantást tökélyre fejlesztette, és ezzel sokakat sikeresen meg is téveszt, Bogár egyáltalán nem az a rettegő szőrcsomó típus.


Bogár egy macho. Nem mindenkivel hőbörgő, nagyszájú tahó, sőt, férfias tartással jelzi csupán felsőbbrendűségét. Kanokkal is kijön, de a szukákat szereti, nagy türelemmel viseli rajongásukat :-)


Bogár nagyon jól motiválható jutalomfalattal.


Járt kutyaiskolában, az ül-fekszik-lábnál megy triumvirátust gond nélkül elsajátította, grillcsirke láttán lelkesen is alkalmazza. Kifejezetten értelmes, figyelmes, engedelmes kutya.


A másik, aminek Bogár nem tud, és nem is akar ellenállni: a Séta.


Rajong a sétálásért, az ajtóban várja, hogy érte is érkezzen egy pórázzal felszerelkezett ember. Tökéletes partner, nem húz, jó tempóban halad, figyel. Hívásra odajön, és látványosan szenvedő arccal tűri a simogatást.


Sok kutyánál csak annyit látunk, a menhelyen hogy viselkedik, előéletük ismeretlen, így nem tudhatjuk, élt-e már lakásban, szobatiszta-e, stb. Bogár szerencsés volt, két éve ideiglenes befogadóhoz költözhetett, így nála ez már nem kérdés: lakáskompatibilis. Sőt, megdöbbentően az, olyan gond nélkül illeszkedett be, ahogy azt sosem képzeltük volna. Nem rombol, tökéletesen szobatiszta. A kanapét pillanatok alatt rendeltetésszerűen tudta használni, és gyorsan megszokta a rendszeres fésülést is, a látványos szenvedés helyett elnyúlt testtel belealudt a masszírozásba. Ennyit a problémás kutyáról...


Sajnos nem tartott sokáig az ideiglenes befogadás, Bogár félt a család kisebbik, totyogós korú gyermekétől, a sokadik, számára érthetetlen közeledésre pedig már kapkodott. Nem Bogár hibája volt, a kisfiú koránál fogva nem értette, hogy nem szabad "megerőszakolni" a kutyát, de jobb volt nem kockáztatni, Bogár visszakerült a minire.


Az alig pár hét "terápia" után is sokkal nyitottabb kutyát láthattunk viszont - pontosan a következő szombatig, amikor is Bogár megértette, hogy kikerült új falkájából, és visszaesett. Ismét bezárkózott, bizalmatlanabb lett, mint korábban volt, és nem sokkal később súlyosan meg is betegedett. Rejtély, mi baja volt pontosan: egy hétig nagyon rosszul volt, aztán a betegség elmúlt. Talán túlzás lelki okokra gondolni, de a valódi okot azóta sem tudjuk.


Azóta Bogár újra a megszokott, imád sétálni, jutifalatot kapni, tűri a simogatást. Lassan, apró lépésekben halad, de már tudjuk, hogy ennél sokkal többre lenne képes családi környezetben. És azt is tudjuk, hogy valaki nagyon jól járna vele. Nem különleges, rengeteg tapasztalatot igénylő rehabilitáció után, alig pár nap, hét türelem, kutyaértés kell csupán hozzá, mint bármely más kutyához, de a "jutalom" még nagyobb: a gazda szeme előtt nyílna ki Bogár.


Hermelin